A család megérkezik Budapestre

14-én pénteken mentünk értük. A telepen rend és tisztaság van, normális körülmények a kutyák számára, Giziék alatt puha, aranyló szalma volt, szebbnél szebb kutyák néztek könyörgő szemekkel, hogy őket hozzuk el.
Gyorsan elintéztük a papírmunkát, láthattuk, hogy az elmúlt hónapban 22 kutyát kellett elaltatni. Itt nem kell fizetni a kutyákért, chipezésről szó nincsen, de biztos is, hogy nem fizetnének ezért.

Megkaptuk Gizi oltási könyvét is, a gazda azzal együtt adta le mindkét kutyát. Gizi 2011. október 26-án született, mindjárt az első tüzelésnél vemhes lett és elegánsan szabadultak az egész családtól. (A nap nem biztos, mert az oltási könyv most a panzióban van, elfelejtettem lefotózni.)
Távozóban belefutottunk egy alakba, ízelítőt kaptunk a nagy magyar valóságról. Lecserélni  hozta a kutyáját, kér helyette egy kicsit, mert az övé fogja a baromfit. A telep alkalmazottainak parancsolgatott, hogy vegyék  ki a kocsijából, vigyék már, neki nem kell. Nem hagytuk szó nélkül, hogy talán a baromfit kellene megfelelően elzárni, nem a házőrzőt cserélgetni, mint egy megunt cipőt és nem másra hagyni a szennyes munkát. Ő mossa kezeit, bevitte a telepre, legyen más lelkiismereti problémája az altatás. Szívszaggató volt a jelenet, ahogy beviszik a szerencsétlen jószágot, aki az egészből semmit nem ért, csak érzi, hogy eltaszítják, valami szörnyűség történik vele. Emberünk a  kiválasztott két tenyérnyi kölyköt sem fogta ám meg, a dolgozó vitte a kocsijába. 

Hazafelé úton Gizi hamar lenyugodott, szoptatta a piciket. Szolnoknál megálltunk pisiltetni, de valószínűleg az izgalomtól, a póráz miatt nem volt hajlandó. Mire Pestre értünk bekakilt, sikerült jól szétkennie is, de a kölykök tiszták voltak, hatalmas pocakkal nyugodtan pihentek. 

Gizi rémes állapotban volt, nyüzsögtek benne a bolhák, hátán hatalmas gyógyuló sebek és csontsovány. Mielőtt tovább vittem volna őket a rendelőbe, gyorsan megfürdettem Gizit, hogy legalább a bolhák egy részét ne vigyük a panzióba.
Ez a kutya mindent tűr! Egy szava nem volt, hogy a kölyköktől kivettem, türelmesen állt a kádban, mint akinek jól esik, hogy megszabadul a fél kilónyi vöröses homoktól és millió bolhától.

Hátra volt még a gyerekek nemének megállapítása, egyenkénti fotózása, regisztrálás, hogy nevet kaphassanak. Szerencsés a felállás, egyetlen lány van, ő kapta a Fi-Fi nevet, a többiek Alfa, Béta, Gamma, Delta, Omega. 2 tricolor fiú van, a többi fehér-barna.

Az alábbi képen balról jobbra: Fi-Fi, Delta, Omega, alattuk Alfa, Béta és Gamma.

Rohanás a rendelőbe, ahol már vártak minket. Átestek az ilyenkor szükséges rutin vizsgálaton, Gizi kapott chipet. Egyik kölyöknek egy farkaskarma volt, attól megszabadították, hogy a későbbiekben ne legyen ezzel sem gond.

Györgyi napközben már összekészítette a kis család túlélő csomagját, ami szükséges Gizi  mielőbbi megerősödéséhez, hogy legyen bőségesen teje és a picik egészségesen fejlődjenek.
Az első néhány napra elegendő 1,5 kg Royal Canin szoptatós táp 2700 Ft volt, a mamának spot-on 1400 Ft, féreghajtó 350 Ft, szintén a mami részére spéci tej, tejpor, calcium korábbi adomány volt gyógyszertártól és Bonyhádi Mázli gazdijától.
Szükséges volt még egy biztonságos, félfojtós textil nyakörv (600 Ft) és címtartó patron (120 Ft).

A fuvarköltség XVIII.ker-Szarvas-XVIII.ker., XX.ker.-XXI. ker.-XVIII.ker. útvonalra  (360 km) 14 ezer Ft volt (32 l x 440 Ft).

A panzióra az első 1 hónapra 10 ezer Ft-ot fizettünk. Jelenleg családi környezetben, szobában vannak elhelyezve a koruk ill. állapotuk miatt. 

Hálásan köszönjük a támogatásokat, az együttműködők, segítők munkáját! Továbbra is szükségünk lesz rá, rengeteg kiadás, energia megy rá, mire a bébik koruknak megfelelő oltási programmal, chippel, egészségesen 9 hetes korban kezdhetnek gazdihoz költözni és Gizit is örökbeadási állapotba hozhatjuk.